Alig lehetetlen

Plenáris ülés cirka 400 résztvevővel. Az elnök svéd, félmondatonként váltogatja, hogy svédül vagy angolul beszél. Vitapartnere portugál, félmondatonként váltogatja, hogy portugálul vagy angolul.

Amikor angolul társalognak, akkor közvetlenül a teremhangból kell dolgoznom. Amikor svédül, akkor a német kollégákra kell kapcsolnom, akik fél mondat csúszással nyomják svédről németre, utóbbit már nekem is érteni kellene. Ilyenkor már csak őket hallom, a produkciójukból viszont nem derül ki, hogy mi az eredeti épp: ha közben az elnök ott lenn visszavált angolra, nekem is vissza kéne kapcsolni (angolt ne németen át tolmácsoljak már magyarra), de ezt ugye meg sem tudom.

Aztán hirtelen közbevág a portugál, katt az angol kollégákra, mert a portugált ma ők értik, de amit onnan hallok, arról nem tudom, hogy az előző, svéd mondat vége-e, ami most érkezik a németen át (túl gyorsan kapcsoltam), vagy már a felénél jár a következő, portugál mondatnak (túl lassan kapcsoltam).

A közvetítő nyelvek fél mondat csúszással dolgoznak, mire én is elmondom, abból lesz egy egész mondatnyi. Ha a Mélyen T. szónokok eközben félmondatonként nyelvet váltanak, mellé egymás szavába vágnak, és nekem eszerint kell nyomkodni a gombokat, akkor lényegében képtelenség elkapni, hogy az a nyelv, amit éppen hallok, épp ott tartson, amit mondanom kéne. Bámulatos, de az ember hosszú(nak tűnő) másodpercekig mindennemű információról le bír így maradni.

Magyar hallgatóságunk ebből a káoszból nyilván annyit szűr le, hogy rossz a tolmácsolás.

Naésaztán a nevek. Svéd elnök megadja a szót bizonyos Janúúsznak (?), Janúúsz (?) pedig megszólal: Herzlichen Dank. Ugrok a mikrofonhoz, hiszen én vagyok a németrőlmagyarra. De Janúúsz (?) huszáros fordulattal magyarul folytatja. Jaa, hogy János az illető, még jó, hogy a Janúúszra is hallgat, én meg mint akit villám csapott, úgy nyomhatom ki a mikrofont, hogy a magyarrólfranciára kolléganő nekifoghasson. Ő meg nyilván nem ideges, mert egyszálegyedül dolgozik magyarról, a többi 21 anyanyelvű kolléga körben meg mind az ő franciájáról. Lehet, nem ártana, ha nem kapkodva kéne nekifognia.

Azt már egész mellékesen jegyzem meg, hogy az ülésen csak tizenkilenc könnyed témában kellett volna otthon lenni, néhány példa: a közérdeklődésre számot tartó jogalanyok könyvvizsgálata, a gépjárművek zajártalma, a szakképesítések kölcsönös elismerése és a mezőgazdasági politika reformja.
Felkészülési anyag természetesen volt, úgy kb 10 centi vastag kupacot képezett (12-es betűmérettel), az három munkanyelvnél végülis csak 30 cm.

Szerintetek?!

Pluxing

Nem is tudom, hogy lehet, hogy eddig nem írtam a brüsszeli élet egyik alapeleméről. A pluxing nem új sportág, és nem is divatdarab - drágám, nem láttad a pluxingemet? kéne a mai szekcióülésre - hanem a legismertebb csütörtök esti társasági eseményen való megjelenés.
Tudni kell, hogy az Európai Parlament mögötti tér az a Place Luxembourg. Mivel ez elég hosszú és hülye név, lesz belőle Place Lux, aztán Plux, és ha igazán stílusosan akarunk valakit oda elhívni zülleni, akkor angolul főnévi igenevet illik képezni belőle:

- How about pluxing tonight?

Mivel erre csakis igennel válaszolunk, a téren sorakozó sörözőkben és bárokban este 8-tól mozdulni sem lehet, sőt egy idő után a középen lévő gyepen sem.
Télen gyérebben látogatjuk ezt a teret, mert a sörözők mélyén kell megbújni ahhoz, hogy ne fázzunk, de ahogy megjön a jobb idő, csak úgy sereglenek ki az üvegirodákból/üléstermekből a fiatal eurokraták, pluxolni. Igazi afterwork party ez, este 7-8 körül indul, és úgy kettőig tart, behatárolja, hogy csütörtök lévén sajnos egyben before work is. Persze ha tolmács vagy és még a szerencse lánya is, akkor esetleg készenlétes napod van másnap, azaz reggel fél 9-kor kimászol a géphez vagy akár az ágyból lehallgatod telefonon az aznapi beosztásodat, ami jó esetben negatív, és már nyugodtan fordulsz is a másik oldaladra. Rossz esetben... hagyjuk.

Az első pohárka mellett még igen konszolidált csevegés zajlik, ha körbefülel az ember, csak úgy repkednek minden nyelven - de leginkább angolul (ööö, euroangolul) - az előrehaladási jelentések, főigazgatóságok, munkacsoportok, hatásértékelések, és miegymás, amit az üvegirodákból/üléstermekből észrevétlen magával visz az ember. Később viszont ezek a témák mind kiválóan oldódnak alkoholban. Egyes helyeken még táncolni is lehet, és akkor az ember teljesen elhiszi, hogy már hétvége van.

A pluxolás annyira alaptevékenység, hogy a minap láttam egy előadást az itteni amerikai színitársulattól, a darab Brüsszelben játszódott, a közönség pedig a leghangosabb nevetéssel azt díjazta, amikor kiderült, hogy a darabban szereplő pár is ezen a téren ismerkedett meg. Pedig hát... hol máshol?!

Mégiscsak bajban vagyok?

Egy hónap múlva ismét Jazzmijn-gála, hurrá, lelkesedésem pillanatnyilag a nullához konvergál.

Már az betett neki, amikor kiderült, hogy a balga tánciskola képes volt az eseményt arra a májusi víkendre időzíteni, ami az EU-nál (=egy másik galaxisban) négynapos szünet. Most, hogy nincs esti járat, és átlag hétvégén kb haza se lehet menni, nyilván minden vágyam, hogy 4 napra ittragadjak a kiürült városban. Na, ez még hagyján.

Két csoportban táncolok ugye, a hétfőiben meg a péntekiben, ebből a hétfői laza kezdő, a pénteki meg keményen haladó. Ez kellemetlen, mivel a péntek esti sörözéseket/mozikat/egyebeket még csak kihagyja az ember a nagy célért; a hazautakat, a londoni tanulmányutat és a karib nyaralást már ugye mégsem. A maradék péntekeken meg vagy leesett a hó (=Belgium tánciskolástul leáll), vagy beteg volt a tanár, szóval egészen húsvétig el bírtunk jutni úgy, hogy mutatóba láttam valamit a pénteki koreográfiából.
Lelkiismeretem persze van ám, konkrétan emlékszem, hogy még a Bahamák homokján is azon cirmogtam, mi-lesz-velem-a-pénteki-órán, és komolyan attól tartottam, ki fognak engem tenni abból a koreográfiából.

Csodák csodája nem tettek ki, sőt közölték: a hó meg a tanár miatt elmaradt órákat pótoljuk. Erre tegnap került sor. Húú, duplaóra, most végre mindent jól megtanulok, meg begyakorlok. Nem is gondolok rá, hogy közben csajos estén lenne jelenésem, a cél az cél. Nem lesz itt baj, majd megfeszülök, tudok én olyat, ha igazán kell. Editke, a naiv.

A dupla pótórára a tanár valami elborult ötlet nyomán magával hozta a cirkuszi artista (nem viccelek) haverját (pasiját?). A fellépőszámunkat egészen pontosan egyszer táncoltuk el, aztán artista rövid monológot tartott, miszerint akkor most ő akrobatikát fog nekünk tanítani, majd meredeknél meredekebb gyakorlatokkal rukkolt elő. Na most én egyrészt arra nem vállalkozom, hogy szaltószerű mutatványokban ide-oda dobálgassanak, másrészt másokat viszont sem eldobni, sem elkapni nem bírok (leejteni annál inkább). Egyébként meg kicsit sem érdekel, mit tanítanak az artistaképzőben, mikor a fellépőszámunkból alig tudok valamit, és egyáltalán, hogy jut ilyen az eszükbe, hogy egy hónap múlva gála, és akkor azt kezdjük próbálgatni, ugyan összetörjük-e magunkat? Úgy dühbe gurultam, hogy csak na, alternatívaként meg ugye csak felvillant előttem az a csajos este is. Közöltem a tanárral, hogy szorri, de nekem ez nem megy, és kivonultam az óráról, még mielőtt valaki a szemem láttára (még rosszabb: a kezem közt) találja kitörni a nyakát. El sem tudom képzelni, mit szóltak ehhez, ööö, nem vártam meg.

Hátszóval tegnap este óta mégiscsak úgy gondolom, bajban vagyok ezen a pénteki órán, alig egy hét, és kiderül, mekkorában. Majd megírom, kidobtak-e, a csajos este mindenesetre jó volt (ha bárki kételkedett volna)...

Az Ryanairnek dolgairól, minden érintett okulására

Eljött a puding próbája, az evés. A Ryanair innovatív ötleteiről jócskán hallottam már, az állóhelyektől a fizetős wc-kig, aztán épp múlt héten azt volt képes nyilatkozni a vezetőjük, hogy ők bizony egy huncut fillért nem kerestek még Budapesten, és tiszta jótékonyságból üzemelnek nekünk (WTF?). Így nagyon kíváncsian vártam, milyen lesz húsvétkor egy ilyen jó humorú légitársasággal utazni.

Nem volt kevésbé szórakoztató, mint a nyilatkozataik. Kezdjük az online check-innel, ami felajánlotta, hogy vehetek ülést, ha akarok. Dehogy akarok. Ööö, deamúgy ez miez, hogy a vészkijárati sorokon és a 2. soron kívül már mindegyik foglalt? Itt ez a divat, hogy mindenki ülést vesz 20 euróért? Folyosó melletti 26 órával indulás előtt már nem is volt. Netán túl is foglalták szépen a gépet?! Na, akkor mégis akarok ülést venni, adja csak azt a 2B-t, középső, de legalább ülőhely (ld fenn).

Kitérő, de időrendileg ide kívánkozik: a Ryanairnél tényleg szó szerint kell érteni az 1 darab csomagot: semmi, de semmi nem lehet a kezedben azon kívül, csak útlevél+beszállókártya. Türelmesen végignézik, amint egyesével mindenki betuszkolja a tárcát-kistáskát-újságot a nagytáskába, és áll a sor, szóval érdemes így készülni. És ne dőljünk be: hiába hirdetik nagy betűkkel a shopban, hogy a vásárlás külön csomagnak számít, az a Ryanairre nem vonatkozik.

Beszállva kiderült, hogy a fél gép üres. Egy alkalmas pillanatban kikérdeztem a legvigyoribb, a-gép-mókamestere típusú ír steward fiút, hogy mégis hogy lehet, hogy tegnap az egész foglalt volt, most meg ülhetnék, ahova csak akarok? Íme az okosság:
a) nem volt az egész foglalt, mert a rendszer kizárólag a vészkijárati és a 2. sorokba enged előre foglalni, csak épp ugyanazzal a színnel jelöli a ténylegesen lefoglalt és az egyáltalán nem is foglalható székeket. Tudatlan utas meg megijed, hogy már alig van hely, és gyorsan vesz egyet, jó pénzért.
b) tévedek: nem ülhetnék oda, ahova akarok. Miért is nem, ha egyszer a többi ülés aki-kapja-marja alapon megy? Mert a mögöttem lévő pár sor totál üres, de azokba egyáltalán nem lehet ülni, hacsak nincs tele a gép, különben lezuhan. Na jó, ez úgy hangzott el, hogy nem lesz megfelelő a súlyeloszlás. Még valami orrmotorról magyarázott, de azt nullához közelítő fizikai ismereteim miatt már nem tudtam követni.

Mondtam a kedves ír stewardnak, hogy összegzésképpen:
a) szemét megtévesztő a rendszerük
b) ha én a kedvenc székemre kívánok ülni, akkor tele kell hogy legyen a gép, ÉS a teljes utasközönséggel meg kell érte verekednem a helyszínen, háromnegyed gépnyi utas legyőzésével az 5C-ért labdába se rúghatok,
c) totál feleslegesen fizettem 20 eurót egy olyan székért, ahova nem is akartam ülni.

Mentségére legyen mondva, hogy nem röhögött ki nagyon, sőt keresett nekem egy folyosó melletti helyet a 16. sorban, de mondtam, hogy most már a hátralévő fél órában inkább leülöm azt a 20 eurót ezen a flancos széken :D

A másik meglepetés landoláskor jött: trombitaszó. Ez komoly. Minden alkalommal, amikor időben érnek földet, bevágnak egy harsonázást, és közlik, hogy a Ryanair most is pontos volt, mint az esetek 90%-ában, ezzel megelőzve az összes európai légitársaságot.

A visszaúton derült ki, hogy hogyan is képesek erre a csodára. Laza egy órával a felszállás előtt megkezdték a beszállítást, ami fura volt, de közölték, hogy akinek foglalt helye van, az menjen elsőként, a priority sorba. Oda is pattantam (ha már ilyen balga voltam, hogy kifizettem, vegyük ki a rendszerből, amit lehet). Fél órát várattak, majd kiengedtek az épületből, hogy kordonok közt elgyalogoljunk a gépig. Kordon vége, gép sehol. Ja, ott jön, ott messze! Nagyjából 25 percet ácsorogtunk a placc közepén a hidegben, ezalatt végignéztük, ahogy a gép leszáll, bekanyarodik, kipakolják a koffereket, az érkezők kimásznak belőle, bepakolják a koffereket, megtankol, megszerelik a szárnyát (!!!), és ráérősen lecserélik a személyzetet. Fő, hogy addigra az összes utas ott állt kockára fagyva, így pontosak voltak. Igazán kár, ha ezek után tényleg nem keresnek egy lyukas garast sem, mert született profik ;)

Mindenfele joves-menesrol

Eloszor is bocsanat az ekezetnelkulisegert, eleg nyomi igy irni, de annyi ideje nem jelentkeztem mar, hogy ugy dontottem, a semminel ez is jobb.

Az ev eddigi reszeben valtozatos okokbol egesz keveset toltottem itt Europa sziveben, igy irni se nagyon akadt mirol, mar ami Brusszelt illeti. Eloszor ugye angliai tanulmanyut, aztan nehany otthoni hetvege (Editke:Malevcsod - 3:0) majd fel ev szervezes, varakozas es nem kis izgalom utan eljott eletem elso tengerentuli utazasa: Florida, Bahamak, Puerto Rico, Grand Turk es Holland-Antillak. Gyongyver baratnommel eddigi legcsodasabb vakaciomat toltottem egy 10 emeletes hajon, a valoszinutlenul kek Karib-tengeren, es a hozza tartozo feher homokos partokon. Mellesleg derekasan helytalltunk a tengeribetegseg es egyeb nyavalyak soran, sot az automata sebvaltos berauto es a floridai autopalyakon valo eligazodas se igazan talalt fogast rajtunk. Isteni volt elmenni a telbol a nyarba, bar minden evben osszejonne egy ilyen! Nem is en lennek, ha nem a hazaut soran csapott volna le a mennyko: a londoni leszallas utan, a Brusszelbe tarto vonatra varva elloptak a laptopomat. Innen az ekezetnelkuliseg. Negy napig teljesen el voltam vagva a virtualis vilagtol, aztan kaptam kolcsonbe itt egy gepet, vegul atvettem a bizottsagi peldanyt – persze az eletet nem oldja meg, mivel skype nem teheto ra es dvd-t sem eszik. De legalabb a munkavegzest megkonnyiti, ha mondjuk elozo este latom, mi a csudat kene tanulni masnapra.

Ugy egyebkent engem nem dolgoztatnak itt valami sokat mostanaban, es a kikepzesem is szunetel, amig az unios burokracia megbirkozik a masodik szakasz megszervezesevel.

Egy fronton viszont nagy kapaszkodas van: tanc… Az utazgatasok hatulutoje, hogy az evzaro galara valo felkeszules jelentos reszen nem tartozkodtam Belgiumban. Ilyen mennyisegu hianyzas szeretett otthoni tanciskolamban is bajba sodort volna, pedig ott gond nelkul feltehettem olyan kerdeseket, amiket itt le kell nyelnem, mert eselyem nincs hollandul megvitatni (amikor olyan atlos sorokban vagyunk es az elso ketszer nyolcat kanonban csinaljuk, akkor ott hogy is van azokkal a lepesekkel meg forgasokkal, hanyadik utemre kell mit csinalni?).

Szeretett Malevunknek hala, lesz alkalmam potolni a lemaradast. Egyelore ugyanis patthelyzet van repjegyileg, a hetvegi hazajutashoz nagyjabol fel kene talalni a teleportalast. Lehet jatszani a pentek este elindulok, vajon elerem-e az atszallast vagy ottragadok Frankfurtban? cimu jatekot, illetve a szombaton hazaszaladok, megerintem a falat, vasarnap visszaszaladok cimut. 100 ezer forint alatt egyik valtozatot se nagyon lehet meguszni, mar ha egyaltalan akad meg jegy.

Igy aztan egyelore egy harmadik jatek lesz napirenden, a kibirom-e husvettol punkosdig hazamenes nelkul cimu. De ha sikerul, legalabb minden pentek este ott fogok ugralni a Jazzmijnben, es eszmeletlen jo leszek a majusi show-n (es megiscsak lesz belolem egyszer belga). Punkosdkor meg majd legfeljebb nem alszom otthon semmit, akkor hatha ketszer olyan hosszunak tunik a budapestezes.

Na de most mar jojjon ertem a Ryanair es vigyen haza legalabb husvetra, az azert meg kijar a fentiek utan… es elott… Jo szunetet es sok pihenest mindenkinek!!!