2012. szeptember 12., szerda

Robbantottam, avagy találkozás X-plosion Dance-ékkel

Az előző bejegyzésből szándékosan hagytam ki a harmadik évad egyik nagy újdonságát, nevezetesen hogy táncsulit váltottam :)
 
Jazzmijn-ékkel a tanév vége felé már minden bajom volt: az egyik csoport kezdő alatt kettővel, a másikban 15 év az átlagéletkor és nem tetszik a tanár meg a tananyag se, egyszóval idejét láttam egy újabb google keresőakciónak, hátha valami jobbra bukkanok.
Nem túl nagy reményekkel láttam neki, mert két éve már túl voltam egy ilyen körön: a haladó felnőtt kliptánc hollandul 1 óra útidőn belül az összesen 5 kritérium, ebből akkor 3-nál többet egyszerre egy jelölt se teljesített.
 
De hátha azóta csoda történt, és lám. Az X-Plosion Dance 2010 őszén alakult, azaz pont azelőtt érkeztem, hogy honlapjuk lett volna. Most már viszont fennakadtak a szűrőimen, kapásból pipálták az 5-ös listát, így még májusban elvágtattam megnézni őket. A gálájukról annyit, hogy a negyedik percben elsírtam magam, hogy miért is nem ott vagyok én még ott a színpadon velük?! Bomba táncok, hasonló stílus, amit otthon tanultam, profi show, és kiabál a színpadról, hogy jóóóóó a csapat!
 
A suli egyébként Overijse-ben működik, a Brüsszel melletti nagyerdő túloldalán. Szimpatikus kisváros, pláne hogy amikor este 9 felé útbaigazításért folyamodtam a járókelőkhöz, kizárólag vasalt inges, helyes fiatalembereket találtam. Sehol egy derék arab bandaháború, tiszta dögunalom :)Legszívesebben mindjárt költöztem is volna, aztán logisztikai okokból megfontoltságra intettem magam. A nagyerdőn 1 db út vezet át, amin a Volánbusz helyi testvérével (De Lijn) lehet jönni-menni. Amilyen jó a brüsszeli tömegközlekedés - ahova 30 perc alatt nem lehet odaérni, arra itt már rásütik, hogy a világ vége, és nem értik, miért akarna bárki oda menni - na pont olyan gyér ez a sárga busz, amiből nagyjából fajtánként és óránként egy van (amúgy fehér, de a logója ám sárga). Győzködtem is magam olyan észérvekkel, mint hogy mi lesz ha leesik a hó, de hasztalan, túl erősen éreztem, hogy nem véletlen bukkantam erre a csapatra, ott lesz az én helyem.
 
Az első edzést nagyjából úgy vártam, mint kisgyerek a karácsonyt, leszámítva, hogy előtte már inkább kijózanítani próbáltam magam: biztos lesz itt csalódás, annyira nem lehet jó, mint amennyit egy szép hosszú nyár alatt beleképzeltem. Pedig de...

Kedd esténként kliptáncóra, hajszálra az, ami két éve hiányzott. Most épp egy kalapos táncot tanulunk, tiszta nosztalgia (Laukrisz, 2006), ha itt is magunknak kell majd kalapot fabrikálni, akkor legalább én is tanítok nekik valamit :D  Vasárnaponként pedig kortárstánc óra van, aminek nem voltam eddig valami nagy rajongója, de több okból úgy alakult, hogy erre voksoltam másiknak. Hát itt még ezt is jól tanítják, sok technikai (balett) alapozással, de dinamikus zenékkel (azt hiszem, a kortárstáncban az általában hozzá tartozó "szenvedős" zenékkel van a bajom) és ez pont ki fogja egészíteni a keddi populárisabb vonalat.
 
A társaság pedig úgy általában szuper, végre az én korosztályom és szintem. Ahogy elnézem, nagyon régi barátságok vannak itt, de nyitottak az újakra. Olyan pozitív a légkör, hogy már az első órán úgy éreztem, mintha mindig velük táncoltam volna - ami ha a nyelvi hátrányomat hozzáadjuk, finoman szólva nem semmi. A suli vezetője Stefanie, úgy jellemezhetném, hogy egy tündér őrmester, és bónusz is tartozik hozzá: hogy sokkal jobban értem, amit beszél, mint az eddigi belga tanáraimat.
 
És akkor most a következő a pillanatnyi helyzet: az imént írtam egy nagyon unalmas blogbejegyzést - látod apu, íme amiről beszéltünk: ez van, ha éppen minden szép és jó és egyszerű :) - de a kitartó olvasóknak annyit megsúgok, hogy ez csak a bevezető volt. A következő mesedélután ígérem nagyon-nagyon-nagyon izgalmas lesz, sírni és nevetni is lehet majd rajta, meglátjuk, melyikből mennyit! Addig is, akit érdekel, hová járok: X-plosion Dance