Az utolsó így 2012-ből

Brüsszelben két dologból lehet tudni, hogy már biztosan megérjük a téli szünetet. Az egyik a karácsonyozás a barátnőkkel: vásár, forralt Kriek (meggysör), ajándékozás és óriáskerék. Utóbbit Fruzsi néhány erőtlen próbálkozással idén is megpróbálta szabotálni, de szerintem úgy mélyen nem gondolta komolyan, hogy hagyni fogjuk :) A tradícióba persze az is beletartozik, amikor fenn a keréken elhangzik, hogy "tudom, hogy tavaly is ezt mondtam, de most már tényleg soha többet..." :D
Brüsszel, mint város amúgy e téren önmagát is alulmúlta idén: a Kriek-es bódét eldugták a Tőzsde mögé, karácsonyfa pedig nuku. Egy rakás dobozra emlékeztető üvegépítményt kaptunk helyette, amit sematikus karácsonyfának szántak. Bizonyos források tudni vélik, hogy a város moszlim felét zavarta a hagyományos fa, bár már olyat is hallottam, hogy bizonyos moszlimok kikérték maguknak, hogy rájuk kenjék ezt a szörnyűséget, ők ugyan nem akarták.
Bárhogy is van, hiszek a jelekben: jövőre berendezem saját otthonomat, ami ha már itt tartunk, kívül lesz ezen az elbaltázott városon, és ahol ideje lesz feldíszíteni első saját karácsonyfámat is. :)

Aztán a másik dolog, ami ha felbukkan, már biztosan szemezhet az ember a bőröndjével, igen, kedvenc évzáró bulinkról beszélek, a fergeteges éjszakai halászati tanácsról! Még egy évtől sem búcsúztam itt anélkül, hogy egy vidám hajnalon ki ne osztottam volna a jövő évi halkvótákat. Már igazi profi vagyok. Legalábbis tábori felszerelésből: kétnapi hideg élelem, zöld tea, filmek/olvasnivalók, kötött meleg ruhák (nem vicc: a lengyel kabinban még hálózsákot is láttunk). Sőt, jövőre hajnali 2 előtt már be se megyek. Mert ugye este fél 7-kor leváltjuk a nappali műszakot, de akkor a T. miniszterek még órákon át kettesével halászgatnak, mármint azok, akiknek vannak tengereik/halaik (a szárazföldi országok közben a kávézóban buliznak), aztán hajnalban mindenki összegyűlik a nagyteremben, amikor már van remény rá, hogy megegyeznek. Akkor már kell is tolmácsolni, sőt, nincs kímélet, csak úgy sorjáznak az olyan szépségek, mint hogy vékonybajszú tőkehal, rövidfarkú lámpáscápa és a többi.
Idén rekordot is döntöttünk: reggel fél 6-kor (!!) csaptunk bele a témába, és 06:49-kor (!!!) mondtuk ki a boldogító igent a kompromisszumos szövegjavaslatra arról, hogy melyik ország miből mennyit foghat jövőre.
Ilyenkor tapasztalja meg az ember többek között, milyen adrenalin nélkül tolmácsolni. Rossz hír, de nagyon nehéz. 11 óra halnévtanulással és filmnézéssel vegyes virrasztás után reggel 6-kor én ugyan becsülettel igyekezhetek ráparázni, hogy össze ne keverjem a foltos és a szürke tőkehalakat, de még a tolmácsoknak is vannak fizikai és mentális korlátai, bármennyire szeretjük néha azt hinni, hogy annyival odébb vannak normális emberekénél, hogy már nincsenek is...

Ezzel viszont eljött az ideje a nagybőröndnek :) Szuper téli szünetem lesz az idén: bő két hét otthon, aztán három hét Londonban - utóbbit még kapom ajándékba, mielőtt élesben kínozni kezdenének a magyarról angolra szinkronnal. Egész ősszel ezt a vakációt vártam, így ijesztő az érzés, hogy most az eleje előtt meg mindjárt a végét is várom egy kicsit; ebből viszont már biztosan tudom, hogy jól döntöttem költözés-ügyben. Jövőre új, még jobb korszak kezdődik. Addig is boldog ünnepeket mindenkinek!

Így kell ezt 24 órában...

Mindenkinek jobb lesz úgy, ha az elmúlt pár hetemet nem ismertetem részletesen. Gyűjtőfogalomnak az is megteszi, hogy ostromállapot, nézzük inkább csak az utolsó 1 napot, az is hosszú lesz. 24 óra alatt ugyanis túlestem életem első csúcstalálkozóján, lakást cseréltem (papíron) és megvolt az első fellépésem a profi új tánccsapattal. Ezt csináljátok utánam...

 

Igen, ez is eljött, utolért a csúcstalálkozó. És igen, ez az a buli, amit a híradóban mindig mutogatnak, aminek egyedi hangulata van, sőt, külön az alkalomra szóló badge is jár hozzá. Több tolmácsműszakot is kitesz, nekem a vacsora jutott. Mivel az állam- és kormányfők találkozója a gyakorlatban azt jelenti, hogy én beszélek Orbán Viktor fülhallgatójába, elég csúnyán ideges voltam, és reménykedtem, hogy legalább német nem sok lesz. Nem nyert - Angela Merkel egyenletesen magasan tartotta a vérnyomásomat. Nehéz műfaj ez a csúcsvacsora. Egyrészt a T. állam- és kormányfők nem unalmas beszédeket olvasnak fel - valamiért előre így képzeltem - hanem élénk gazdaságpolitikai vitát folytatnak, aminek tényleg van is értelme, csak zseninek kéne lenni, hogy kövessem. Emellé időnként egymás szavába vágnak, és közben a vacsorájukon is rágódnak. A mikrofon hol be van kapcsolva, hol nincs, általában a mondat felére be van, vagy épp arra a szakaszra, amiben valaki arra reagál, amit meg kikapcsolt mikrofon mellett mondott valaki más (azaz mi nem hallottuk). A monetáris unió szókincse se könnyített persze sokat a dolgon. És ami még vitte az energiát: a tegeződés... mivel ők így beszéltek, ezt nekünk is követni kellett - állam- és kormányfőket lazán letegezni ("Mario az előbb azt mondtad, hogy...") nekem baromi megerőltető. Legalább egyszer el is rontottam és magázódni kezdtem :S A fentiekhez mérten nem mondanám, hogy brillíroztam, de így elsőre főleg túlélni mentem, az azért sikerült :)

 

Este fél 12-kor leváltottak, ami felért egy megváltással, pláne, hogy reggel kelhettem szerződést olvasni, majd vonulhattam az ingatlanirodához. Igen, tegnap óta hivatalos: jövőre költözöm :) Az ősz során már megérett bennem (csak aztán változatos okokból éppen ebben a túlzsúfolt időszakban realizálódott), hogy hosszabb távra is megoldást találjak. Egyrészt olcsóbbat, mert a mostani drága, másrészt bútorozatlant, hogy berendezhessem saját otthonomat, harmadrészt pedig valami élhetőbb környékre is vágytam. A Schuman-tér és az EU-negyed nagyon kényelmes kezdésnek, de egy idő után elég lesz belőle, Brüsszelt meg úgy am block nem bírom mint élőhelyet, így ha már úgyis közlekedésre cserélem a reggeli 5 perces sétámat, mindjárt két legyet ütök egy csapásra, és megyek a meseszép Flandriába. Hogy azon belül hova, az sokáig kérdés volt (főleg közlekedésileg, mert nyilván ha bármit választhatnék, akkor tudnám, hova menjek, dehát dolgozni is járni kell...). Majd aztán rájöttem, hogy ha Brüsszelben dolgozom és Overijse-ben táncolok, ami közeli, nagyon helyes, igazi nekem való - értsd: tiszta, biztonságos és nem frankofón - kisváros és már ismerősök is vannak; akkor sok értelme nem lenne elköltözni egy harmadik városba, ahol egy lelket nem ismerek, és ahonnan kétfelé ingázhatok. A hosszas fejtörésnek és kutatómunkának akkor került pont a végére, amikor találtam is gyönyörű lakást olcsón. Overijse-i leszek tehát. Meglátjuk, hogy jön be - óvatosan egy évre szerződtem azért.

 

E témában a többit majd jövőre, tegnap egyébként is éppen csak egy aláírásnyi időm volt rá, és már kezdhettem is készülődni első (fél)profi táncfellépésemre! Hoeilaartban volt jelenésünk este az X-plosion Dynamites-szal, így hívják ugye a fellépőcsoportunkat :) Spaarkass-buli volt, ez annyira hardcore flamand specialitás, hogy még a csoporttársaim is tegnap tudták meg, mi fán terem, (most mondja valaki, hogy nem vagyok beilleszkedve :D). Éttermek kedvelt szokása, hogy a vasárnapi törzsközönséggel egy éven át minden héten bedobatnak egy perselybe x pénzt, majd év végén mindenki mindent visszakap egyben, a kamatból pedig az étterem bulit szervez nekik. Elég balga spórolási módnak tűnik, a gyerekkori takarékbélyeggyűjteményemre emlékeztet, csakhogy ezek itt felnőttek... meg azt se nagyon értem, hogy a belgiumi kamatokból (nulla egész valami százalék) hogyan telt arra a puccos vacsorára, de esetemben ezek most lényegtelen dolgok.

Hanem ez a csapat, ez már megint lenyűgözött... Mivel a főpróba alatt az EU jövőjét egyengettem a csúcson, és az egyik szám végét épp aznap tanulták meg; a vezetőtanár (Stefanie) volt olyan tündér, hogy elhívott magához, és a fellépés előtt 1 órával külön megtanította nekem a hiányzó részt. Így már nyilván "alig" izgultam :S Fellépőruhák szortírozása, indulás a helyszínre. Készülődés az öltözőben, egyszer csak jön oda hozzám a másik tanár, Ilse. Megkérdezte, hogy vagyok, átölelt, és elmondta, hogy tudja, hogy milyen új nekem most minden, de ne izguljak, csak élvezzem, és mosolyogjak :) Nem találtam szavakat...

Maga a fellépés nagyon hasonlított a csúcstalálkozóra: a túlélés sikerült, de azért majd lehet ezt jobban is csinálni. Nehezítette mondjuk, hogy túl kevés helyünk volt, és örökké nekiütköztünk egymásnak meg a karaokeberendezésnek, segítő tényező volt viszont a jószándékú és jókedélyű nyugdíjas közönség :D aki már nem is az első pohárkáját itta, mire sorra kerültünk. Így végső soron jó buli volt. És még csak az az érzés sincs, hogy amit elrontottunk, az már úgy marad, mert holnap újrázunk - megyünk valami tornaklub jubileumi fogadására, szórakoztatni a népet - úgyhogy lehet szépíteni. És viszem Beust is, erősítésnek, no meg fényképésznek ;) Nem lehet itt már semmi gond.