2013. február 20., szerda

A Helyzetről, néhány előzetes képpel :P


Nemcsak szerelőbrigádból jutott nekem kitűnő, hanem költöztetőbrigádból is. Úgy kezdődött, hogy két hete szombaton átjöttek a lányok, hogy összekapkodjunk pár doboznyi holmit, és kiugorjunk megnézni, hogy is fest félig bebútorozottan a csodalakás. Közben Fruzsit úgy elkapta a hév, mondván, rakjuk tele akkor már rendesen mindkét kocsit, hogy totál ki kellett fosztani az egész régi lakást. Még olyasmit is elhurcoltunk, ami nem az enyém, illetve szombat este ott álltam egy szál partytáska nélkül - maga a tragédia… ;)

Ha már szombat este, a csúcstalálkozó utáni kiborulásom és a költözés közt mi is lehetne prímább elfoglaltság, mint egy kis önkéntes önkéntelen munka?! Belgiumban hagyomány, hogy helyi sportkörök évente kajáltatós-itatós bulit tartanak a környékbelieknek, a bevétel pedig a csapaté. Na erre az én táncsulimnál a fellépőcsapat tagjai vannak besorozva, csak arról nyilatkozhattunk, hogy mit szeretnénk csinálni: sajttálak összekészítése, felszolgálás, asztalleszedés, pultozás, stb… Úgy voltam vele, ha már nem költözködöm / nem az idegeimet regenerálom, hanem totál kizsigerelten ingyen dolgozom még pár órát, akkor már legalább legyen kövér az a lúd, és tanuljak meg igazi belgáktól sört csapolni - így pultosnak álltam :) A számítás bejött, a sörcsapoló vb-t ugyan még nem nyerném meg (mert ilyen is van ám, és persze belga a világbajnok), de már tudom, hogyan lehet ügyeskedni azzal, hogy mennyi legyen a hab, és azt is, hogy ha Jupiler-t töltök, akkor a poháron lévő bika hasánál kell kezdődnie :P



A verkli ezeknek a fontos információknak a birtokában ment tovább. Még két kör Ikea, ebből egyszer tévedtem csak el, de az súlyos volt, megnéztem a kelleténél kettővel több várost :D Aztán még egy kör szerelés, hűtőszállítás, mosógépvásárlás és egyéb intéznivalók tömkelege, a lakcímátírástól kezdve a 8 köbméter ikeás papírdoboz elszállíttatásán, gázórákon és bankügyeken át az olyan apróságok beszerzéséig, mint evőeszközök. Ha belegondolok, hogy mikorra lesz még függönyöm (méretre varrva?!), TV-m, buszbérletem és hasonló kényelmi cikkeim, meg a Meggyecskének overijsei parkolóhelye (nem untatok vele senkit, gordiuszi feladvány), akkor úgy tűnik, ennek a projektnek csak kezdete volt, a vége ködbe vész.

Aztán most vasárnap átugrott Fruzsi és Böbe, és közös erővel rendbetettük a konyhát. Hétfőn meg kegyes volt hozzám a sors (=a beosztástervezők), offon voltam, így odaálltam Meggyecskével a régi lakás elé, és besöpörtem, ami még maradt: hihetetlen, ez volt a negyedik tele autó, és nem sokon múlt, hogy ne férjen be! Sok tanulsága van egy ilyen költözésnek, de a legfőbb az, hogy nagyjából kétszer annyi cuccunk van, mint azt akár a legreálisabb pillanatainkban gondolnánk.

De péntek óta az új helyen alszom, és végtelenül nagyonnagyonnagyon szeretem! És lassan már a legjobb rész következik, a dizájn! Félkész állapotokat nem akartam publikálni, de aztán tegnap elhalasztották a retúrvizsgámat most péntekről március 4-re (pedig sejthetitek, milyen király időzítés lett volna a most péntek, jó ha zoknit találok, nemhogy vasalt blúzt, meg nyilván gyakorolni is tengernyi időm volt...) - na és ettől a hírtől olyan széles jó kedvem van, hogy ám legyen: Hűséges Olvasóimnak jöjjön egy kis előzetes :)


IKEA Zaventem, este 8 felé. Ez még nem az összes cucc (mármint még csak nem is az aznapi összes).

A szerelőbrigád-vezető épp lazul

A félkész nappali fele. Házimozit odaképzelni!

Út az emeletre

Aludni már van hol, és dizájnötlet is van, már csak meg kell valósítani... A lakás eddigi leghasznosabb eleme pedig a szobainas: messzelakás=koránkelés, így szépen fegyelmezetten előző este ki kell készíteni a másnapi ruhát.

Folyt. köv!













2013. február 8., péntek

Mindjárt Flamand-Brabantban! Ugyanitt: kertészeti munkák érdekelnének

Vasárnap éjjel megjött a kisautóm a szerelőbrigáddal, melyet édesapám és kishúgom alkotott. Hétfőn először hagytam, hogy kiránduljanak egyet Leuvenbe a napi melóadagom alatt, meg aztán megebédeltettem őket az ismerős indiaiéknál. Hadd legyen valami jóban is részük. Mármint a családnak a szerelés előtt, de persze azért az ismerős indiaiék is örültek :) A pincér, aki mióta ismer, szerelmes belém, nem akarta elhinni, hogy tesók vagyunk Anettel, de örült, hogy végre vittem valakit, aki a vega kajáikat is értékeli. Eztán bő 4 kalandos órát töltöttünk az Ikeában, ahonnan már este 8-kor egyenesen az új otthonomhoz vonultunk egy tehertaxi segítségével, és felcipeltünk bő fél tonna bútort az emeletre. Legjobb a matrac volt, amit a lépcsőfordulóba beszorulva kellett kibontani a csomagolásból és meghajtani, különben onnan se le, se fel :D A kis szerelőbrigádom két napig dolgozott, majd az jó Ryanairnek szárnyán távozott, Meggyecskémnek meg elintéztem egy EU-s mélygarázst, amelyiket a legegyszerűbb volt, így is napokig a parkolóóra mellett indultak a reggelek. Csütörtökön aztán nagy kalandom volt: önállóan eltaláltam autóval a kiszemelt bevásárlóközpontba, megrendelni a hűtőt, meg megvenni a porszívót. Ezután utóbbit meg még néhány doboznyi cuccot kifuvaroztam újhaza, majd visszataláltam régihaza, mindezt GPS nélkül ám – mert még az sincs, mióta visszajöttem Londonból, kb tüzet oltok, és idáig még nem jutottam, meg a pénz is elfogy lassan ugyebár. Szóval büszke voltam magamra.

Dühöng tehát a költözés, minden zsebemből centiméter lóg, kívülről tudom az Ikea-katalógust cikkszámokkal, megnevezésekkel, sőt azt is, melyik tétel melyik színben melyik Ikeában fogyott ki és melyikben van, na és akkor még Európa megmentése is itt tornyosult. Kezdő létemre már megint beosztottak csúcstalálkozni :( Már megint majdnem belezakkantam, de a lényeg, hogy lett hétéves pénzügyi terv. Már a csütörtök este olyan traumatikus volt - repkedő milliárdok, hadarás, vérre menő vita - hogy 10 órakor a felgyűlt (az ülésen persze gondosan elfojtott) stressztől sírva mentem haza, és törtem-zúztam, ami az utamba akadt. És ez még kiskutya volt a péntekhez, amikor reggel 08:25-kor pizsamában megláttam, hogy 08:30-ra menni kell dolgozni, mert nem volt ám éjjel szünet, sipirc vissza leváltani az este óta ott sínylődő kollégákat. Amikor ezek után délután fél 5-kor – ahogy a sajtóból is láthatja mindenki – megszületett a megállapodás, és kitámolyogtam a hóesésbe, komolyan úgy éreztem, most kellene elmenni mondjuk kertésznek, amíg még nagyjából ép vagyok mentálisan, idegileg és fizikailag is.

Majdnem az lett a hab a tortán, hogy még autó nélkül maradjak pont a költözős hétvégére. Dörömbölök a Meggyecskét rejtő EU-s épület ajtaján, hogy kimentsem szegényt, ha már én is kiszabadultam, hát az bizony este 6-kor már zárva van. Már csak ez hiányzott az elmúlt két nap után, se ikea, se átrakodás, se szombat esti jelenés a tánciskola éves buliján, se semmi. Nem adtam fel, körbeástam az épületet, és csak találtam egyetlen bejáratot amit véletlen még nem zártak be, meg egyetlen hasonló kijáratot is. Csodák csodája, ezzel a kis sikerélménnyel átmenetileg helyre is billent a kedvem – furcsa, milyen traumák után milyen apróságok képesek boldoggá tenni az embert. Úgy mint ikea, átrakodás, és szombat esti jelenés a tánciskola éves buliján :)

A következő bejegyzést már a nyugalom szigetéről írom majd :) Nem, még nem a kertészetből. Teszek előbb még egy próbát, hátha az új otthon is elég lesz a kis lelkemnek.
 
 
 

2013. február 3., vasárnap

Költözés, nyitány

Hat hét Budapest és London után csak vége lett a jó világnak, múlt pénteken vissza kellett vonulnom Brüsszelbe. Felkapaszkodtam a gőzösre néhány tonna holmival (csütörtökön hajnali egykor még hajómakettet paszíroztam a nagybőröndbe), kibővített angol szókinccsel, és sok-sok felejthetetlen élménnyel.
Másnap megvolt a szülinapi és egyben lakásbúcsúztató csajbuli. Az utolsó ebben a műfajban: gyülekező és koccintás nálam, majd továbbindulás bulizni. Itt érdemes megemlékezni a nálam kezdődő szombat estékről, a brüsszeli magyar társasági élet meghatározó eseményeiről :D A fénykorban gyakoriak voltak a 20 fős bulik is, sőt, olyan is volt, hogy valaki csak úgy beállított, mert nálam szombat este úgyis party van. Valahogy úgy, mint a Nagy Gatsby-ben, csak medence nélkül. A kandallópárkány bárként üzemelt, a nevetés végtelen volt, a másnap rumlis, a lakáshoz kötődő poénok és sztorik pedig örökzöldek. Mindenkinek szívből köszönöm a közreműködést! :) Most aztán két és fél év, és számtalan fergeteges este után bezár a kocsma, én meg átnyergelek a pizsamaparty-üzletágba. Mert Overijse-be ugye aki egy este elvetődik hozzám, az sanszos, hogy aznap már ott is marad. Nyilván ebben is vannak lehetőségek...

Előbb viszont még lesz némi nemulass. A költözési kálvária már Londonban elkezdődött, amikor kiderült, hogy nem lehet online megkötni az új lakásra a kötelező tűz- és akármibiztosítást (Nyugat-Európa...?!), márpedig addig nem kapok kulcsot. Így mindjárt az első víkenden nem is jutottam semmire. Szombat délelőtt azért megvolt a találkánk, az ügynökségnek meg nekem, az új rezidenciámban. Jött egy szakértő, aki még karácsonyeste bírt felhívni fadíszítés közben, hogy akkor január 26-án alkalmas lenne-e. Most tehát vagy másfél órát szakértett diktafonba a falak és minden egyéb állapotáról, a nagy részét nem is értettem, mert fura volt a tájszólása, meg az üres lakás visszhangzott is, viszont azonnal legombolt rólam 200 eurót. Aztán olvasnánk le a mérőórákat, de azok nincsenek sehol, hát kisül, hogy az alattam lakó néni pincéje rejti őket. Néni kedvesen betessékelt, nagyon megörült, hogy én fogok fölötte lakni, hogy nem marokkói vagyok, és hogy milyen jól beszélek hollandul – ezt így, ebben a sorrendben – pedig annyira zavarban voltam, hogy így rátörtünk szegényre, hogy csak dadogtam össze-vissza. Aztán még megkérdezte, mi az anyanyelvem, na és akkor elnémult a döbbenettől. Egyszerűbbnek legalábbis egyszerűbb lett volna, ha mégis inkább marokkói vagyok! Majd a lányok sütnek neki palacsintát még az első hangoskodás előtt, biztos, ami biztos.

Aztán némi zsonglőrmutatvánnyal, miközben az újdonsült ír elnökség és egy komolyabb légcsőgyulladás is keserítette az életemet, sikerült megkötnöm a biztosítást. Tehetetlen frankofón ING-s alkalmazott google translate-ből próbált angolul makogni, én meg azon kaptam magam közben, hogy lám, máris csak feleannyira megy fel a pumpám tőle, így hogy tudom: az ilyen jellegű szenvedések két hét múlva töredékükre ritkulnak. Igaza lesz Böbe barátnőmnek: olyan leszek hamarosan, mint akit kicseréltek!

És lám: másnap már meg is volt az első sikerélmény. Felhívtam leendő internetszolgáltatómat, a Telenetet. Tulajdonképpen csak azt az ártatlan kérdést akartam nekik feltenni, hogy nagyjából milyen idősíkban képzelik, hogy netet tudnának nekem varázsolni (vö: 3 hónapos vesszőfutás anno a Belgacommal). Ehhez képest 5 perc alatt megkötöttük telefonon az egészet, és már másnap küldeni akarták a szerelőt, mikor még kulcsom se volt :D Kértem, hogy két nap múlva legyen már, majd két nap múlva pontban a megadott időben, minden komplikáció nélkül lett internetem. Marha unalmas lesz, de csak annyit mondok: Flandria…

Jönnek viszont majd izgalmas sztorik is. Legalábbis ma útnak indult édesapám hozzám a kisautómmal – Meggyecske is belekóstol a belgiumi életbe (=gyors megoldás, hogy ne kelljen egyszerre költözni meg autót venni) – meg a kishúgommal, akiről ezúton is büszkén jelentem, hogy szombat óta diplomás tervező építészmérnök, és tehetségét rögtön be is fogja vetni az ikea bútoraim összerakásával :)
 
Jön a folytatás, de türelmetlenebbeknek alább néhány kép, még így a nyitány idején: