2013. november 29., péntek

In search of kerékvágás

No hát nem írtam egy ideje, amit az egyszerűség kedvéért most kényelmesen ráfogok arra, hogy végre kivettem a szorgosan gyűjtögetett szabadságomat és elhúztam a földgolyó túlsó felére. Hollywood - Hawaii - San Francisco körutazást tettünk kolléganő-barátnővel. Hát, most mondjam, hogy jó volt, vagy ezt mindenki gondolta amúgy is? Valami másik dimenzióban voltunk, és egyelőre nem látom jelét, hogy vissza tudnék illeszkedni lelkileg, vagy mentálisan ebbe az ittenibe. A 29 fok, óceánra néző szoba, érintetlen paradicsomi tájak, koktélok, valószínűtlenül kék víz, végtelenül kedves/barátságos emberek, teknősök, korallok, shopping, meg hasonlók után sajnos meredek romlás történt:

- 1 fok van
- sötét az ég
- újra nem angolul beszélnek körülöttem (ráadásul néha egyenesen franciául)
- végtelenül nem kedves/barátságos a buszsofőr/pénztáros/stb
- teknős/korall nincs
- ma reggelre kikapcsolták a tévémet
- haza nem jutok egészen december 22-ig (és akkor is csak ha nem felejtenek el jégtelenítőt rendelni a brüsszeli reptéren)
- dolgozni kell
- romokban a lakás
- mióta Flandriában lakom, nem volt brüsszeldepresszióm, hát most újra van.

Mivel vasárnap döntőzik a So You Think You Can Dance-ben egy táncos csapattársam (kb Megatánc, aki emlékszik ilyenre otthonról), a legsürgősebb teendő a tévé visszaszerzése volt. Hajnalhasadtával átutaltam az összeget, majd délben felhívtam a Telenetet, és elmeséltem nekik, hogy 1. az első számlát azért nem fizettem be, mert Bp-n hagytam a postaládakulcsomat és eddig tartott rájönnom, milyen szögben fér bele a kezem a nyílásba; a másodikat meg azért, mert külföldön voltam (Hawaii-ról bölcsen hallgattam); 2. ma reggel átutaltam mindent; 3. lehetne, hogy visszakapcsolják az adást? Kapaszkodni tessék: fél óra múlva volt tévém. Csak annyit mondok, hogy Flandria és Telenet (nem szeretném tudni, ez Brüsszelben a Belgacomnál vagy Budapesten a hogyishívjákmostnál mennyi időt vett volna igénybe).

A meseszép tenger pedig hiányzik ugyan, de ha minden igaz, hamarosan megvigasztalódom. Egyrészt már annak is örültem, hogy ennyi angol nyelvterület után végre sikerült egy tisztességeset tolmácsolni magyarról angolra a keresztmamám mellett ülve (ez eddig változatos okokból egyszer sem jött össze, nem tudom eddig mit gondolhatott szegény, mire kaptam én angol B-t). Másrészt a héten megyek vissza táncra, biztos a térdem is így gondolja... Aztán időközben visszatért Brüsszelbe Alexandros, és jön is ma este (vö. romokban a lakás...). Végül pedig meg ugye még júniusban rendeltem egy autót, és már egész letettem róla, hogy valaha megjön, de persze amíg Amerikában voltam, rámírt a szalon, hogy itt a számla, és hogy mutassam be a biztosítómnak. A jövő hét nagy feladata lesz kideríteni, hogy ez esetleg netán csak nem azt jelenti-e, hogy megjött a járgány (így röpke 5 hónap alatt)? De most irány a rendrakás, ld fentebb ;)