Pörkölt határok nélkül

Nagy bizonyossággal jelentem: itt a tavasz, megvolt ugyanis az év első olyan napja, amikor kint melegem volt, bent pedig fáztam. Mert ugye a Zintézményeknél jobb esetben egyszerűen csak nem fűtenek már, rosszabb esetben a 20 fokos márciusi hőséget gondosan 17-re klímázzák. A következő kb 5 hónapban itt az eddigihez nagyon hasonlóan kell öltözni, csak fordítva, bentre a több réteggel.

A tavasz hevében volt itt sok minden, gyilkos mennyiségű munka, amitől előbb kicsit kiborultam, aztán majdnem két hétig betegeskedtem. Ráadásul a nagy eszemmel megint csak három napra maradtam otthon (asszem ebből tanultam egy időre). Meg aztán megvolt az Obama-látogatás. Több, mint tízmillió euróba került Belgiumnak a biztosítás, ennyiből bőven telt pl. a fél város lezárására. Munka amúgy nekünk aznap nem akadt, de be voltunk rendelve retúrgyakorlatra, anyanyelvi értékelőkkel együtt, akik minden beszéd után mindenkinek felsorolták az összes hibáját. Pont egy éve dolgozom magyarról angolra, azaz egy éve kaptam utoljára ilyen fejmosásokat, így lemérhető volt, hogy mennyit fejlődtem azóta. Sokat:) de legközelebb még rövidebb listát szeretnék majd.

Obamát melegváltásban követte Gyöngyvér barátnőm, hurrá. Voltunk Fruzsiéknál kopaszmacskát simizni, tengerparton reggelizni, Gentben lazulni, majd jött a hétvége fénypontja, az évente megrendezésre kerülő brüsszeli magyar karaoke és retro disco. Ezen még egyszer sem jártam, de mivel Gyöngyvér profin énekel, Alex meg lelkes minden iránt, ami magyar, a dolog adta magát.

Szürreális egy este volt. Azóta is valószínűtlennek érzem, hogy Brüsszel kellős közepén egy kiszuperált sétahajón (think Mahart, hetvenes évek, azóta nem is szellőztették) ilyen tömegben gyűljön össze kapucnistréningfelsős, agyonmosottpólós, kevéssé jó illatú, ám annál hangosabb(an káromkodó) hazánkfia. A kacsintgató izomagyak támadását még feltűnően az ember párjához bújva is komoly feladat volt hárítani. Az első egy-két órában döbbenten álltunk a tánctér szélén így hárman. Csendben megállapítottam, hogy már értem, miért nem jár ide egyetlen kollégám se, aztán felváltva szakadoztunk a nevetéstől Gyöngyvérrel azon, hogy képzeljük el, XY ismerősünk milyen arcot vágna itt, meg Alexszel azon, hogy legalább falusi diszkóba nem kell már vinnem Magyarországon, ez a programpont helyben pipálva. Aztán a Székely Himnusz karaokeváltozata után, ami már-már menekülésre késztető élmény volt, aránylag kedvező fordulatot vettek a dolgok. Egyrészt befutottak Fruzsiék, és megnyugtattak, hogy ez a hajó a tavalyihoz képest valami luxus (hmmm...), Alex a túlélés érdekében elkezdett ügyesen rájárni a bejáratnál a welcome pálinkára, Gyöngyvér pedig, ahogy az várható volt, ámulatba ejtette az elegánsan bálozó közönséget a Black Velvet eléneklésével.

Mi is lehetett volna e hétvége illőbb lezárása, mint egy jó vasárnapi csirkepörkölt. Egyedi változatot élvezhettünk belőle, a következők szerint. Azzal kezdtem Gyöngyvérnek, én repesek az örömtől, ha főzni szeretne, amíg táncedzésen sínylődöm kialvatlanul, de soroljon fel előre mindent, ami kell bele, és menjünk boltba, mert bármi is az, nálam nincs itthon. Így se volt egyszerű. A tejfölt még ő felejtette ki, de vissza is ment érte. A paradicsomról már túl későn derült ki, hogy közben megettük, illetve hogy nem, a ketchup nem jó helyette... De a kegyelemdöfés szegénynek a petrezselyem volt: hogylehethogynincsitthon vs miértnemmondtadhogykellbele. A koriandert sajna hiába ajánlgattam, pedig a paradicsom nélküli csirkepörköltbe szerintem befért volna, hol marad így a menő, fúziós konyhaművészet?! De azért nagyon finomat alkottak itt koprodukcióban, amíg kortárstáncból ügyesedtem: Gyöngyvér főzött, Alex keresgélte neki ami épp kellett. Én beértem a reptérre sofőrködéssel. Sőt, most már egy kiadós alvással is beérném.

20 apróság

A hétvégén ismét Londonban jártam, és úgy érzem, végleg megvilágosodtam: nekem a londoni yuppie-lét lenne való, és kész, mondjuk egy notting hill-i lakással. Tekintettel arra, hogy helyette van ugye brüsszeli eurokrata-lét flandriai lakással, illetve hogy a hét további részét betegeskedve töltöm, itt az alkalom elkezdeni a pozitív hozzáállást, és publikálni már egy ideje íródó kis gyűjteményemet.  A lista szubjektív, mielőtt még valaki tenger gyümölcseiről, a francia nyelvről, Brüsszelről, vagy épp az itt mániának számító képregényekről szeretne olvasni... Készülő tavaszi látogatóimnak ajánlom szeretettel!

20 apróság, amit szeretek Belgiumban

1. A 3 órás mozifilmeket szünettel vetítik.

2. A Kinepolis mozi: óriás fotelek, óriás vászon, és a legtöbb időpontban angolul mennek a filmek.

3. Közlekedés. Nincs az állandó életveszély-érzés, mert nem taszítanak le szándékosan az útról, ritkán száguldoznak, tartanak követési távolságot, sávváltáskor egyértelműen jelzik h beengedtek-e vagy sem, és általában be. Bénázás van bőven, de inkább vagyok türelmes, mint pép az árokban. Zebránál 10-ből 9 autó megáll, és ez nem derogál BMW-knek és Audiknak sem. A mozgássérült parkoló szent, említett márkáknak is. Ha még nem lenne elég a hüledezésből: az autópályák ingyenesek és éjjel ki vannak világítva.

4. A „volánbuszra” sms-ben is lehet jegyet venni.

5. Holland nyelv – a legszórakoztatóbb és egyben a legkönnyebb, amibe valaha belefogtam, pedig láttam már ezt-azt szlováktól finnig...

6. A tengerpart. Szürke, szeles, ködös, legtöbben utálják, de nekem hangulatos. Dűnék óriás fűcsomókkal, nagy hajók, világítótornyok, strandkabinok, sültkrumpli, szerencsés időben fagyikehely, még ritkábban napozás, fürdés.

7. Kisvárosok: Brugge, Gent, Leuven… mesedobozok!

8. Tomorrowland. A világ legjobb fesztiválja, amiért még Ausztráliából is jönnek, 50 km tőlem. A jegyek öt perc alatt elfogynak, de belga lakcímmel lehet indulni külön a belga előárusításon, ott nagyobb az esély. A tavalyi első után idén újrázunk egy napra:)

9. Amszterdam, London és Párizs egyaránt 2 óra vonattal.

10. Népszerű az amatőr tánc. Sok suliban van fellépőcsoport is, ahova felvételivel be lehet kerülni – ismeretlenül is (mint az én bámulatos esetem mutatja :D). És minden életkorban táncolnak, olyat itt nem hallani, hogy „negyvenévesen mit ugrál már ott…”

11. Egyébként sincs ageism és hasonlók. Itt már lefutott vita az, hogy hány évesen (meg úgy egyáltalán) hogyan (nem) kell(ene) élni, vagy mit (nem) kell(ene) csinálni.

12. Mivel a négy évszak néha óránként váltja egymást, az emberek nem úgy öltöznek, amilyen az idő, hanem amilyen a kedvük. Mennyivel korszerűbb ;)

13. Vasút: a vonatok gyakoriak, nagyrészt tiszták és pontosak, és az egésznek itt jobban érzem a hangulatát is, mint otthon.

14. A Forever21 bolt Antwerpenben. Meg a többi :)

15. Ha már vásárlás: a ruhák ugyanannyiba kerülnek, mint otthon. Egyes márkák olcsóbbak – igaz ez pl. a Body Shopra is. (A bérek meg.... hagyjuk.)

16. Waterzooi. Legközelebb talán a tárkonyos csirkeleves áll hozzá, nagyon fini! Genti módra úgy készül, hogy egészben belehajigálják a répát, a krumplit héjastul, meg a csirkelábat. Elsőre volt nagy meglepetés, amikor ezeket kihalásztam a felszín alól.

17. Kenyérautomaták: zsúfolt időkben igen jól tud jönni, hogy a szomszéd utcában 2 euróért akár éjjel is vehetek friss, finom, teljes kiőrlésű veknit.

18. Krumpli. Otthon meg se nagyon ettem, itt magában is jó, minden formában – nem tudom, mi a titka!

19. Magyarországgal ellentétben itt aztán nem érdekel senkit, ha valaki nem szereti a bort. Amúgy elvileg bortermelő vidéken lakom, de aztán egyszer letévedtem a borfesztiválra, és láttam a plakáton, hogy a Jupiler (kb kőbányai sör) szponzorálja, és a többség azt is iszik :D

20. Aki meg szereti a sört, annak pedig egyenesen arany élete van, na azért nem a Jupiler miatt... Több ezer fajta, köztük kézműves, apátsági, gyümölcsös, a paletta színes: mangóstól a négygabonás feketesörig. Ha a fenti többiből épp egy se jutna az ember eszébe, akkor csak választani kell egyet ;)